Rólam

A főzésben mindig azt szeretem a legjobban, amikor látom, hogy milyen jóízűen eszik azok, akiknek főztem. Ez most sincs másként, csak miután az élet úgy hozta, hogy a felnőtt gyerekeim messzire költöztek tőlünk, így mostanában nem nagyon van kinek, így jóval kevesebbet főztem. Viszont, enni néha kell, de ha nincs kinek főzni, akkor a leggyorsabb és legrosszabb felé nyúlsz, szénhidrát, rágcsák, stb.

Most, hogy a mérlegem rávett a változtatásra, nagy-nagy lelkesedéssel vágtam bele az újfajta főzésbe, ami előbb utóbb teljes életmódváltásba fog átmenni.

Eddig is figyeltem a természetes-, biotáplálkozásra, az ökológiai lábnyomunkra, de most még egy kicsit jobban.

Pl. a sárgarépahéjat, tojáshéjat, száraz kenyeret (csak azt amelyikből nem lehetett prézli készíteni) eddig se dobtam ki, mert van "Tyúkanyó Barátnőm" Rita, akinek 9 csirkéje, tyúkja van, nekik átviszem, a pipik megeszik, a Ritának és családjának tojnak tojásokat, az új tojáshéjakat megint megeszik, így visszakerül minden a biológiai körforgásba.

Köszönet a Lányomnak, aki a messzi Szicíliából segített létrehozni a blogomat, Fiamnak, aki oly rég óta mondogatja, hogy legyen nyoma a főzésimádatomnak, és nem utolsó sorban Edó Barátnőmnek, aki már 8 éve mondja, hogy írjak szakácskönyvet, mert nem tudunk annyit találkozni, hogy főzzek rá. :)

Jó főzőcskézést, kísérletezést, kreatívkodást a konyhában, és nem utolsó sorban: egészséges, jó étvágyat kívánok!

Dujcsik Mariann